-
1 κρίσις
A separating, distinguishing,τοῦ πλέω καὶ τοῦ μὴ πλέω Meliss.7
; τῶν ὁμοιογενῶν, τῶν διαφερόντων, dub. l. in Arist.EN 1165a34.2 decision, judgement,περὶ τούτων Parm.8.15
;τὴν Κροίσου κ. Hdt.3.34
;ἐν θεῶν κρίσει A.Ag. 1289
;κατὰ δύναμιν καὶ κ. ἐμήν Hp.Jusj.1
; κ. οὐκ ἀληθής no certain means of judging, S.OT 501 (lyr.);πολίτης ὁρίζεται τῷ μετέχειν κρίσεως καὶ ἀρχῆς Arist. Pol. 1275a23
;κρίσεως προσδεόμενα Epicur.Nat.32
G., cf. Herc.1420.3;αἱ τῶν πολλῶν κ. Phld.Mus.p.75
K.; Κρίσις, title of a play by Sophocles on the Judgemént of Paris; κ. τινός judgement on or respecting,τῶν μνηστήρων Hdt.6.131
;ἀέθλων Pi.O.3.21
, N.10.23;μορφῆς E.Hel.26
: ἡ τῶν ὅπλων κ., referring to the story of Ajax, Pl.R. 620b, cf. Arist.Po. 1459b5;κρίσιν.. τοῦ βίου πέρι ὧν λέγομεν Pl.R. 360e
;κ. ἀμφ' ἀέθλοις Pi.O.7.80
;κ. διημαρτημένη Stoic.1.50
; κ. συνετή Cleanth.ib.128; power of judgement,κρίσει πραγμάτων διαφέρεσθαι Plb.18.14.10
; κατὰ κρίσιν with judgement, advisedly, Id.6.11.8.II judgement of a court,οὐδὲν ἂν τῆς ὑμετέρας κ. ἔδει Antipho 4.4.2
; trial, suit, ; καθιστάναι ἑαυτὸν ἐς κ. ib. 131;κρίσιν ποιεῖν τινι Lys. 13.35
; κρίσεως τυχεῖν to be put on one's trial, Pl.Phdr. 249a;εἰς κ. ἄγειν Id.Lg. 856c
; ἡ κ. γίγνεταί τινι ibid.; κρίσιν ὑποσχεῖν ib. 871d, D.21.125;τὰς κρίσεις ποιεῖσθαι περί τινος Isoc.4.40
, cf. Th.1.77;τὰς κ. διαδικάζειν Pl.Lg. 876b
; κρίσιν λελογχότα Μειδίᾳ ἐξούλης Test. ap. D.21.82;αἱ κ. τῶν συμβολαίων Plu.2.447e
.b result of a trial, condemnation, X.An.1.6.5.c ἡμέρα κρίσεως Day of Judgement, Ev.Matt.10.15.2 trial of skill or strength, πρὸς τόξου κρίσιν in archery, S.Tr. 266;δρόμον.., οὗ πρώτη κ. Id.El. 684
;κ. ποιεῖν ὁπότερος εἴη τὴν τέχνην σοφώτερος Ar.Ra. 779
;θεῶν ἔριν τε καὶ κ. Pl. R. 379e
.III event, issue, κρίσιν σχεῖν to be decided, of a war, Th.1.23, Plb.31.29.5;κρίσεως τυχεῖν Id.1.59.11
;ἐν τοῖς πεπολιτευμένοις τὴν κ. εἶναι νομίζω 1
suppose the issue depends upon my public measures, D.18.57.2 turning point of a disease, sudden change for better or worse, Hp. VM19 (pl.), Gal.9.550, etc.;κ. ξύντομος ἐπὶ τὸ κάκιον Hp.Judic.34
, cf. Gal.18(2).231.IV middle of the spinal column, Poll.2.177. -
2 κρισις
1) разделение, различение(τῶν διαφερόντων Arst.)
2) суждение, мнение(ἐπαινέειν τέν κρίσιν τινός Her.; κ. οὐκ ἔστιν ἀληθής Soph.)
τέν κρίσιν περί τινος ποιεῖσθαι Arst. — иметь суждение о чем-л.3) суд, решение, приговорἐν θεῶν κρίσει Aesch. — по приговору (т.е. повелению) богов;
ἥ τῶν ὅπλων κ. Plut. — решение об оружии (убитого Ахилла)4) суд, судебное разбирательствоτῷ πλήθει μεταδιδόναι τῆς κρίσεως Plat. — дать народу право участия в судебном разбирательстве;
τὸ μετέχειν κρίσεως καὴ ἀρχῆς Arst. — участие в судебной и административной жизни;προκαλεῖν τινα ἐς κρίσιν περί τινος Thuc. — привлекать кого-л. к судебной ответственности за что-л.;καθιστάναι ἑαυτὸν ἐς κρίσιν Thuc. — добровольно предстать перед судом5) состязание, спор(τῶν μνηστήρων Her.)
τόξου κ. Soph. — состязание в стрельбе из лука6) спор, тяжба(θεῶν ἔρις τε καὴ κ. Plat.; ψευοομαρτυριῶν κρίσεις Arst.)
7) выбор, избрание(τῶν ἀξίων Arst.)
8) исход, окончание:(τὸ Μηδικὸν ἔργον) δυοῖν ναυμαχίαιν καὴ πεζομαχίαιν ταχεῖαν τέν κρίσιν ἔσχεν Thuc. исход (персидской) войны был быстро решен двумя морскими и двумя сухопутными сражениями; μάχη κρίσιν οὐ λαβοῦσα Plut. безрезультатное сражение
9) (ис)толкование(κρίσεις ἐνυπνίων Plut.)
10) переломный момент, кризис(αἱ τῶν νόσων κρίσεις Arst.)
-
3 εξαπτω
I1) привязывать, прикреплять(πεῖσμα κίονος Hom.; περίδρομον ἀπὸ δένδρου Xen.; βάρος τί τινι Arst.)
; med. привязывать к себе, брать на буксир(ἐξαπτόμενοι κατῆγον εἰς τέν πόλιν, sc. τὰς ναῦς Diod.) и цепляться, виснуть Hom.
2) (привязав) протягивать(σχοινίον ἐκ νηοῦ ἐς τεῖχος Her.; τῷ καλῴδιον διά τινος Arph.)
3) связывать, соединять(τέν πόλιν τοῦ Πειραιῶς Plat.; ἐξαμμέναι ἐκ σώματος ἐπιθυμίαι Plat.)
ἐξάψαι διαδοχέν τῶν ἀξίων λόγου Diog.L. — продолжать последовательное изложение достопамятных обстоятельств4) связывать, ставить в зависимость5) (логически) связывать, приписывать(τὰ πραττόμενα τῆς τύχης Plut.)
6) надевать, накидывать(πέπλων ἀγάλματα χροός, κόσμον νεκρῷ и βρόχον ἀμφὴ δειρήν Eur.)
; med. надевать на себя(πέπλους χροός Eur.; τι περὴ τέν κεφαλήν Arph.)
κώδωνας ἐξαψάμενος ирон. Dem. — с шумом и треском (досл. обвешавшись колокольчиками)7) прикладыватьγόνασίν τινος ἐ. τὸ σῶμα ἑαυτοῦ Eur. — припадать к чьим-л. коленям;
στόματος ἐ. λιτάς Eur. — произносить мольбы8) med. неотступно следовать, преследовать по пятам(τῆς οὐραγίας τῶν πολεμίων Polyb.)
9) med. приниматься, предприниматьτῶν Ἑλληνικῶν ἐ. Plut. — заняться греческими делами, т.е. принять на себя руководство походом на Грецию
II1) поджигать, воспламенять(ὕλας Plat.)
; pass. загораться, вспыхивать, гореть(πῦρ ἐξάπτεται Arst., Plut.)
2) зажигать, разжигать, возбуждать(ὁρμέν καὴ φιλοτιμίαν Plut.)
ἐξημμένος ὑπὸ τοῦ πάθους Plut. — сгорающий от страсти -
4 ἐξάπτω
A fasten from or (as we say) to, πεῖσμα νεὸς.. κίονος ἐξάψας μεγάλης having fastened it to a pillar, Od.22.466, cf. Il.24.51;ἐ. τι χροός E. Tr. 1220
;τὴν πόλιν τοῦ Πειραιῶς Plu.Them.19
;ἐ. τι ἔκ τινος Hdt.4.64
;ἀπό τινος X.Cyn.10.7
; alsoἐ. ἐκ τοῦ νηοῦ σχοινίον ἐς τὸ τεῖχος Hdt.1.26
; :— [voice] Pass., περὶ τὴν κεφαλὴν ἐξῆμμαι πηνίκην τινά I have a wig fastened on my head, Id.Fr. 898 (s.v.l.).2 metaph., ἐ. στόματος λιτάς let prayers fall from one's mouth, E.Or. 383; τῆς τύχης ἐ. τὰ πραττόμενα consider actions as dependent upon chance, Plu.Sull.6; ἐ. τὴν διαδοχὴν τῶν ἀξίων λόγου continue the narrative, D.L.8.50; ἐξαμμένος ἐκ σώματος dependent on it, Ti.Locr.102e.3 ἐ. τινί τι place upon,ἱκετηρίαν γόνασιν E.IA 1216
;κόσμον νεκρῷ Id.Tr. 1208
; (lyr.).II [voice] Med., hang by, cling to, πάντες ἐξάπτεσθε all hang on, Il.8.20; ἐ. τῆς οὐραγίας, τῆς πορείας, hang on the enemy's rear, on his line of march, Plb.4.11.6,3.51.2; τῶν πολεμίων, τῆς μάχης, D.S.11.17,13.10;τῶν Ἑλληνικῶν ἐ.
attend to..,Plu.
Them. 31;τοῦ πολέμου D.H.6.25
; cling to an authority, Plu.2.1111f.2 hang a thing to oneself, carry it suspended about one, wear,κώδωνας D.25.90
;πέπλους χροός E.Hel. 1186
; ; also ἐ. ναῦς fasten them to one's own ship, take in tow, D.S.14.74; ἐ. τοὺς ἐραστάς have them hanging about one, Philostr.VA8.7.6, cf. Luc.Am.11.B [voice] Act. also, set fire to, [ ὕλαν] Ti.Locr.97e, cf. Thphr.HP9.8.6, App.Hisp.5.II kindle, inflame,πόλεμον Ael.NA12.35
;πυρετόν Gal.6.240
; of love, Chor. in Rh.Mus.49.495; νόσημα aggravate, Id. in Hermes17.234:—[voice] Pass.,πῦρ ἐ. ἐκ λίθων Arist.PA 655a15
; ὑπὸ φιλοσοφίας ὥσπερ πυρός to be inflamed by.., Pl.Ep. 340b; αὖθις οὐκ -ονται they are not rekindled (like Heraclitus' sun), Id.R. 498b;ὑπ' ὀργῆς ἐξαφθέντες D.H.5.38
;πόλεμος ἐξήφθη Str.9.3.8
; are turned to flame,M.Ant.
4.21. -
5 τυγχάνω
τυγχάνω ( Hom. nur einmal im imperf., Od. 14, 231), bildet seine tempp. von τεύχω, fut. τεύξομαι, aor. ἔτυχον, τύχωμι, Il. 7, 243, auch ἐτύχησα, bes. Hom.; perf. τετύχηκα, Il. 17, 748 Od. 10, 88 (intransit.), Xen. Cyr. 4, 1, 2 u. sonst, auch τέτευχα (s. τεύχω), u. auch τέτυχα, Lob. Phryn. 395 (vgl. auch ἀποτυγχάνω); – 1) treffen; bes. mit Schuß- oder Wurfwaffen, ein Ziel treffen, Hom. bes. im aor. I., τὸν δουρὶ τυχήσας, Il. 12, 394; ὅν ῥά ποτ' αὐτὸς ὑπὸ στέρνοιο τυχήσας, 4, 106; κατὰ ζωστῆρα τυχήσας, 12, 189; τὸν ϑηρητὴρ ἐτύχησε βαλών, 15, 581; ἤμβροτες, οὐκ ἔτυχες, 5, 287; καὶ βάλ' ἐπαΐσσοντα τυχὼν κατὰ δεξιὸν ὦμον, 5, 98, u. öfter, auch c. gen. bei leblosen Gegenständen, ὃς δέ κε μηρίνϑοιο τύχῃ, 23, 857; so Xen. Cyr. 8, 3, 28 An. 3, 2, 19; βαλὼν τύχοιμι, Her. 3, 35; – in allgemeinerer Bdtg, τύχε γὰρ ψαμάϑοιο βαϑείης, Iliad. 5, 587; u. so öfters von Sachen, erzielen, erlangen, erreichen, theilhaft werden, ὄφρα τάχιστα πομπῆς καὶ νόστοιο τύχῃς Od. 6, 290, φιλότητος 15, 158, αἰδοῦς 253. 258; μὴ σύ γε κεῖϑι τύχοις, mögest du nicht dahin gelangen, 12, 106; vgl. Hes. Th. 973; προφρόνων Μοισᾶν τύχοιμεν, Pind. I. 3, 61; λυρᾶν τυγχανέμεν, Ol. 2, 47; ἀμφανδὸν τυχεῖν τοπρῶτον εὐνᾶς, P. 9, 41; σκοποῦ, das Ziel treffen, N. 6, 28; τυχόντα στεφάνων, P. 10, 26; τοιούτου τυχεῖν οὐκ ἠξιώϑην, Aesch. Prom. 239; ἐξόν σοι γάμου τυχεῖν μεγίστου, 652; εἰ γὰρ τύχοιεν ὧν φρονοῠσι, Spt. 532; σύ γε μὴν πολλῶν πενϑητήρων τεύξῃ, 1055, u. öfter; τῆς σῆς δ' οὐκ ἐρῶ τιμῆς τυχεῖν, Soph. El. 356; γάμων ἐπαξίων τεύξει, 960, u. sonst oft; selbst mit doppeltem gen., ὧν δέ σου τυχεῖν ἐφίεμαι, Phil. 1299; auch οὐκ ἔστ' ἐπαίνου τοῦτον ἐξ ἐμοῦ τυχεῖν, Ant. 661; Eur., Ar. u. in Prosa; ταφῆς καλῆς, Plat. Menex. 234 c; τοῠ σκοποῦ, Legg. IV, 717 a, u. öfter; auch übertr., οὐ πάνυ ἔτυχες οὗ λέγω, Rep. VII, 523 b, du trafft es nicht; ἀληϑείας, Theaet. 186 c; τῶν ἀξίων, Xen. Cyr. 2, 2, 21, u. sonst; τινὸς παρά τινος, von Einem erlangen, 1, 6, 10. 2, 3, 8; τετευχέναι τιμῶν, D. Sic. 3, 9. Auch im schlimmen Sinne, τραυμάτων Aesch. Ag. 840, καιρίας πληγῆς 1265; κακῶν ἐρᾷς τυχεῖν, Eur. Hec. 1280; βίης τυχεῖν, der Gewalt theilhaftig werden, für »Gewalt leiden«, Her. 9, 108; κρίσεως, Plat. Phaedr. 249 a; κατηγορίας τυχεῖν, Anklage erleiden, wie κυρῆσαι, vgl. Valck. Her. 7, 208; ἰσχυρᾶς ὀργῆς παρὰ τοῦ δήμου, Dem. 24, 133; δίκης, τιμωρίας, ϑανάτων πολλῶν, Plat. Gorg. 472 d Legg. VI, 762 d IX, 869 b. – Selten c. accus., Aesch. Ag. 1203 Ch. 700; ὅσσα μηδεὶς τῶν ἐμῶν τύχοι φίλων, Soph. Phil. 507; αἰτεῖς ἃ τεύξει, O. C. 1108; u. τινός τι, 1170; vgl. Plat. οἶμαί σου τεύξεσϑαι μεϑεῖναί με, Phil. 50 d; τὶ παρά τινος, Luc. Tox. 50. – 2) absolut, das Ziel treffen, seinen Zweck erreichen, Glück haben (einen Treffer haben), οὐκ ἐτύχησεν ἑλίξας, Il. 23, 466, er hatte nicht Glück, es gelang ihm nicht; μήτε τυχήσω, wie ἢν δὲ τυχήσω, Agath. 2. 8 (V, 278. 294). – Bes. bei sagen, das Rechte treffen, Recht haben, τί δ' ἂν εἰπόντες τύχοιμεν ἄν, Aesch. Ch. 412, vgl. Ag. 1206; und ähnlich Soph. Phil. 223, ποίας πάτρας ὑμᾶς ἂν ἢ γένους ποτὲ τύχοιμ' ἂν εἰπών, vgl. 615; Ggstz von διαμαρτάνω, Plat. Theaet. 178 a; ὀρϑῶς πράττειν καὶ τυγχάνειν, Euthyd. 280 a. – Auch zufälligantreffen, begegnen, δῶρα τά οἱ ξεῖνος Λακεδαίμονι δῶκε τυχήσας, Od. 21, 13; Hes. Th. 973; vgl. Od. 14, 334. 19, 291; οἵων ὑμῶν τεύξονται, Lys. 18, 23, was für Leute sie in euch finden werden, wie Xen. ἐρωτᾶτε αὐτούς, ὁποίων τινῶν ἡμῶν ἔτυχον, An. 5, 5, 15; ἦ γὰρ παρ' ἄλλου μ' ἔλαβες οὐδ' αὐτὸς τυχών, Soph. O. R. 1039. Daher ὁ τυχών, der Einem grade in den Wurf kommt, der Erste der Beste, Plat. Rep. VIII, 539 d u. sonst; οἱ τυχόντες, alltägliche Menschen, gemeine, geringe Leute, Dem. 19, 237; vgl. Xen. Mem. 3, 9, 10; τὰ τυχόντα, das Erste das Beste, alltägliche, gemeine Dinge; μικραὶ καὶ αἱ τυχοῦσαι πράξεις, Pol. 1, 25, 6; τοῦ τυχόντος, um jeden beliebigen Preis, bes. bei Sp. häufig, wie Luc. und Plut. – So kann man erklären die bei Plat. und Folgdn nicht seltene Verbindung οἳ ὅ τι ἂν τύχωσι, τοῠτο λέγουσι, Plat. Prot. 353 a, was sie grade treffen, was ihnen nur in den Sinn kommt; ὥςτε ἴσως ὅ τι ἂν τύχω τοῦτο πείσομαι, ich werde bald alles Mögliche leiden müssen, Gorg. 522 c; ὅ τι ἂν τύχωσι τοῦτο πράττειν, Conv. 181 b, vgl. Rep. VIII, 561 d; ὅτι ἂν τύχωσι, τοῦτο πράξουσι, Crito 45 d, d. i. sie werden ganz dem Zufall überlassen sein. Vgl. noch δεῖξαι αὐτῷ, ἂν μὲν τύχῃ, ἐκείνου εἰκόνα, ἂν δὲ τύχῃ, γυναικός, Crat. 430 e. – 3) intrans., sich treffen, sich zufällig ereignen, zufällig da sein, εἴπερ τύχῃσι μάλα σχεδόν, wenn sie zufällig ganz nahe ist, Il. 11, 116; πέτρη ἠλίβατος τετύχηκε διαμπερὲς ἀμφοτέρωϑεν, Od. 10, 88, der Fels war von Natur grade da; πεδίοιο διαπρύσιον τετυχηκώς, Il. 17, 748; εἰ δ' αὖϑ', ὃ μὴ γένοιτο, συμφορὰ τύχοι, Aesch. Spt. 5; Ch. 211; τινί, Einem widerfahren, vom Unglück, ϑέλοιμ' ἂν ὡς πλείστοισι πημονὰς τυχεῖν, Prom. 346; Pers. 692 Ag. 626; οἱ' αὐτοῖς τύχοι, Soph. Phil. 275; ὅτῳ κατ' ἦμαρ τυγχάνει μηδὲν κακόν, Eur. Hec. 628. Dah. τὰ τυγχάνοντα = Zufälle, Eur. Ion 1511. Vgl. noch δισσὰς φωνὰς τὴν μὲν δικαίαν, τὴν δ' ὅπως ἐτύγχανεν, wie es grade sich traf, Eur. Hipp. 929. – Dah. von Handlungen, Unternehmungen, gel i ngen, glücken, καί μοι μάλα τύγχανε πολλά, Od. 14, 231; zu Theil werden, bes. durchs Loos zufallen, οὕνεκά μοι τύχε πολλά, weil mir von der Beute Vieles durchs Loos zufiel, Il. 11, 684. – Oft bei den Folgdn; ὡς ἔτυχεν, wie es eben ging, wie es sich traf, ἂν οὕτω τύχῃ, vielleicht, Plat. Alc. II, 150 c, ᾗ ἔτυχε, ὅπου ἔτυχε, wo sichs grade traf, an jeder beliebigen Stelle; εἰώϑει γάρ, ὁπότε τύχοι, wenn es sich so traf, zuweilen, παίζειν μου εἰς τὰς τρίχας, Phaed. 89 b; τὸ ὅπῃ ἔτυχεν, der blinde Zufall, Phil. 28 d; περιτρέχων ὅπῃ τύχοιμι, Conv. 173 a; ἐφιστάμενοι ὅπου τύχοιεν, Xen. An. 5, 4, 34; Sp. – Daher wird es bei den Attikern häufig so mit dem Participium eines andern Zeitwortes verbunden, daß der im Particip enthaltene Hauptbegriff nur die Nebenbdtg des Ungefähren, Zufälligen erhält, das Particip dah. im Deutschen mit dem Verbum finit. u. τυγχάνω durch ein Adverb., zufällig, grade, von ungefähr, übersetzt werden muß; εἰ δὲ τυγχάνω τοῖς κυρίοισι λέγων, Aesch. Ch. 678; ὅτε δεόμενος τύχοι, Eum. 696; κἀν δόμοισι τυγχάνει τὰ νῦν παρών; Soph. O. R. 757; νῦν γὰρ εὐτυχοῦσα τυγχάνεις, El. 962, u. öfter; wobei aber oft für uns das Zufällige so zurücktritt, daß diese Verbindung eine bloße Umschreibung zu sein scheint, vgl. 576 O. C. 566; Eur. Hec. 963 Or. 864 u. sonst; Ar. u. in Prosa überall: ὡμολογηκὼς τυγχάνεις, du hast zugegeben, Plat. Theaet. 165 e; ἆρ' οὖν ὁ σοφιστὴς τυγχάνει ὢν ἔμπορός τις, ist er etwa, Prot. 313 c; bestimmter heißt es κατὰ ϑεὸν γάρ τινα ἔτυχον καϑήμενος ἐνταῦϑα, Euthyd. 272 e, durch eine göttliche Fügung traf es sich, daß ich da saß; ἔτυχεν ἑστηκώς Xen. An. 1, 5, 8, u. sonst überall. – Zuweilen ist das particip. aus dem Zusammenhang zu ergänzen (bes. in Relativ- u. Bedingungssätzen), ἀνεπαύοντο ὅπου ἐτύγχανον ἕκαστος, sc. ἀναπαυόμενοι, sie ruhten aus, ein Jeder wo ers traf; ὡς ἕκαστοι ἐτύγχανον, ηὐλίζοντο, sie lagerten sich, ein Jeder wo sichs grade traf, Xen. An. 3, 1, 3. 2, 2, 17; ὃν Αϑηναῖοι ϑήσουσιν ὅταν τύχωσιν, Mem. 3, 2, 11. – So steht τυγχάνω ὤν, ich bin grade, von ungefähr, Hes. frg. 22, 13, Ar. Plut. 35, u. τυγχάνω allein für zufällig, grade sein, vgl. Schäf. Bos. ellips. p. 785 u. Lob. Phryn. 277; Phryn. verwirft diese Auslassung des Particips als unattisch, vgl. Porson Eur. Hec. 788; σωτὴρ γένοιτο Ζεὺς ἐπ' ἀσπίδος τυχών, Aesch. Spt. 502; ἀνὴρ γὰρ ἔνδον ἄρτι τυγχάνει, Soph. Ai. 9, wie νῦν δ' ἀγροῖσι τυγχάνεις, El. 305; u. mit adj. auch in Prosa, εἰ σὺ τυγχάνεις ἐπιστήμων τούτων, Plat. Prot. 313 e; εἰ δέ τι τυγχάνει ἀηδὲς καὶ ὠφέλιμον, Gorg. 502 b; Phaedr. 263 d, u. sonst.
-
6 ἄξιος
ἄξιος, ία, ον (Hom.+; loanw. in rabb.) adj. for *ἄγ-τιος, cp. ἄγω in the sense ‘draw down’ in the scale, ‘weigh’, hence ἄξιος of someone or someth. that is evaluated. Whether the evaluation results in an advantage or a penalty depends on the context or use of a negative particle.① pert. to having a relatively high degree of comparable worth or value, corresponding, comparable, worthy, of things, in relation to other things,ⓐ of price equal in value (Eur., Alc. 300; Ps.-Demosth. 13, 10; Herodian 2, 3 [of the value of a thing]; Pr 3:15; 8:11; Sir 26:15; s. Nägeli 62) οὐκ ἄξια τὰ παθήματα πρὸς τ. μέλλουσαν δόξαν the sufferings are not to be compared w. the glory to come Ro 8:18 (Arrian, Anab. 6, 24, 1 οὐδὲ τὰ ξύμπαντα … ξυμβληθῆναι ἄξια εἶναι τοῖς … πόνοις=all [the trials] are not worthy to be compared with the miseries). οὐδενὸς ἄ. λόγου worthy of no consideration Dg 4:1 (λόγου ἄ. Hdt. 4, 28; Pla., Ep. 7, 334e; Diod S 13, 65, 3 οὐδὲν ἄξιον λόγου πράξας; Dionys. Hal. 1, 22, 5; Dio Chrys. 22 [39], 1; Vit. Hom. et Hes. 4); cp. vs. 4.ⓑ gener., of any other relation (Diod S 4, 11, 1 ἄξιον τῆς ἀρετῆς=worthy of his valor; Jos., Vi. 250 βοὴ εὐνοίας ἀξία; Just., A I, 4, 8 οὐδὲν ἄ. τῆς ὑποσχέσεως) καρποὶ ἄ. τῆς μετανοίας fruits in keeping with your repentance i.e. such as show that you have turned from your sinful ways Lk 3:8; Mt 3:8. For this ἄ. τῆς μετανοίας ἔργα Ac 26:20. καρπὸς ἄ. οὗ ἔδωκεν fruit that corresponds to what he gave us 2 Cl 1:3. ἄ. πρᾶγμα ISm 11:3 (cp. Just., A I, 19, 5 ἀ. θεοῦ δύναμιν). ἄκκεπτα IPol 6:2. ἔργα ἄ. τῶν ῥημάτων deeds corresponding to the words 2 Cl 13:3. πάσης ἀποδοχῆς ἄ. worthy of full acceptance 1 Ti 1:15; 4:9 (Heraclid. Crit. [III B.C.] Fgm. I 17 πάσης ἄξιος φιλίας; Just., D. 3, 3 ἀποδοχῆς ἄξια). οὐδὲν ἄ. θανάτου nothing deserving death (cp. ἄξιον … τι θανάτου Plut., Marcus Cato 349a [21]) Lk 23:15; Ac 25:11, 25. θανάτου ἢ δεσμῶν ἄ. nothing deserving death or imprisonment 23:29; 26:31 (cp. Hyperid. 3, 14; Appian, Iber. 31 §124 ἄξια θανάτου; Jos., Ant. 11, 144; Herm. Wr. 1, 20 ἄ. τοῦ θανάτου). Foll. by rel. clause ἄ. ὧν ἐπράξαμεν Lk 23:41.ⓒ impers. ἄξιόν ἐστι it is worthwhile, fitting, proper (Hyperid. 2, 3; 6, 3; 4 Macc 17:8; EpArist 4; 282; Just., A II, 3, 2) w. articular inf. foll. (B-D-F §400, 3; Rob. 1059) τοῦ πορεύεσθαι 1 Cor 16:4. καθὼς ἄ. ἐστιν 2 Th 1:3.② pert. to being correspondingly fitting or appropriate, worthy, fit, deserving of pers.ⓐ in a good sense, but one which is sometimes negated. The negative particle in such cases generates the equivalent of ἀνάξιος ‘unworthy’. W. gen. of the thing of which one is worthy τῆς τροφῆς entitled to his food Mt 10:10; D 13:1f. τῆς αἰωνίου ζωῆς Ac 13:46. τοῦ μισθοῦ Lk 10:7; 1 Ti 5:18. πάσης τιμῆς 6:1 (Dio Chrys. 14 [31], 93; Lucian, Tox. 3 τιμῆς ἄ. παρὰ πάντων). ἄ. μετανοίας Hs 8, 6, 1.—W. gen. of the pers. οὐκ ἔστιν μου ἄ. he is not worthy of me=does not deserve to belong to me (perh. ‘is not suited to me’, s. 1 above) Mt 10:37f; cp. PtK 3 p. 15, 17; D 15:1; ἄ. θεοῦ (Wsd 3:5; Just., D. 5, 3) IEph 2:1; 4:1; cp. 15:1; IRo 10:2; ὧν οὐκ ἦν ἄ. ὁ κόσμος of whom the world was not worthy=‘they were too good for this world’ (New Life version) Hb 11:38.—W. inf. foll. (M. Ant. 8, 42 οὔκ εἰμι ἄξιος with inf.; BGU 1141, 15 [13 B.C.]; Jos., Ant. 4, 179; Just., A I, 22, 1) οὐκέτι εἰμὶ ἄ. κληθῆναι υἱός σου I am no longer fit to be called your son Lk 15:19, 21; cp. Ac 13:25; Rv 4:11; 5:2, 4, 9, 12 (WvUnnik, BRigaux Festschr. ’70, 445–61); B 14:1; IEph 1:3; Mg 14; Tr 13:1; Sm 11:1; Hs 8, 2, 5.—W. gen. of the inf. (ParJer 4:5) MPol 10:2. Foll. by ἵνα (B-D-F §393, 4; Rob. 658) ἄ. ἵνα λύσω τὸν ἱμάντα good enough to untie the thong J 1:27 (ἱκανός P66, 75; s. ἱκανός end). Foll. by a rel. clause ἄ. ἐστιν ᾧ παρέξῃ τοῦτο Lk 7:4 (B-D-F §5, 3b; 379; Rob. 724). Abs. (PPetr II, 15 [3], 8 ἄ. γάρ ἐστιν ὁ ἄνθρωπος; 2 Macc 15:21; Just., D. 39, 2 ὡς ἀξιοί εἰσι) ἄ. εἰσιν they deserve to Rv 3:4; 16:6. Cp. Mt 10:11, 13; 22:8; IEph 2:2; Mg 12; Tr 4:2; IRo 9:2; ISm 9:2; IPol 8:1; B 9:9; 21:8; with a negative or negative implication in the context Hs 8, 11, 1; B 9:9; 14:4. ἄ. τινα ἡγεῖσθαι (Job 30:1) Hv 2, 1, 2; 3, 3, 4; 4, 1, 3; m 4, 2, 1; Hs 7:5; Hs 9, 28, 5 (w. ἵνα foll. in some of these pass. fr. Hermas). ὁ σωτὴρ ἀξίαν αὐτὴν ἡγήσατο the Savior considered her worthy GMary 463, 22. As an epithet of persons IMg 2. Subst. ἀκούει τῶν ἀξίων (God) heeds the deserving AcPt Ox 849, 28 (cp. Just., A I, 52, 3).—Comp. ἀξιώτερος (SIG 218, 25) Hv 3, 4, 3.—Ins: Larfeld I, 493f.ⓑ in a context in which the evaluation is qualified by unpleasant consequences to the one evaluated (Ael. Aristid. 34 p. 650 D. ἄ. ὀργῆς) ἄ. πληγῶν (Dt 25:2; cp. Jos., Ant. 13, 294) deserving blows Lk 12:48. ἄ. θανάτου (Nicol. Dam.: 90 Fgm. 4 p. 335, 12f Jac.; Appian, Bell. Civ. 2, 108 §452; Mel., HE 4, 26, 6) Ro 1:32. καθώς τις ἄξιός ἐστιν as each deserves Hs 6, 3, 3 of punishments.—JKleist, ‘Axios’ in the Gospels: CBQ 6, ’44, 342–46; KStendahl, Nuntius 7, ’52, 53f.—EDNT. M-M. TW. -
7 παρακούω
A hear beside, esp. hear accidentally, hear talk of,Δημοκήδεος τὴν τέχνην Hdt.3.129
;ἀξίων λόγου πραγμάτων Pl.Ep. 339e
;παρακήκοα νῦν ὅτι τίκτει AP 5.74
(Rufin.).II eavesdrop, overhear from,δεσποτῶν ἅττ' ἂν λαλῶσι Ar.Ra. 750
;τι παρά τινος Pl. Euthd. 300d
; π. τινός overhear him, Luc.Merc.Cond.37 ;π. τὸν λόγον Ev.Marc.5.36
.III hear imperfectly or wrongly, misunderstand,ἀκούειν τι τοῦ λόγου, παρακούειν δέ Arist.EN 1149a26
, cf. Pl.Prt. 330e, Tht. 195a, Phld.Mus.p.102 K., Ceb.3, Luc.Anach.31; ἑκουσίως π. D.S.30.8.IV hear carelessly, take no heed of,τῆς παραγγειλάσης φύσεως Epicur.Fr. 200
;τῶν γραφομένων Plb.24.9.1
, cf. Luc.Salt.6, etc.;τῶν ἐντολῶν LXX To.3.4
;τῶν λεγομένων Plb.7.12.9
(butτὰ λεγόμενα LXX Es.3.3
).2 c. gen. pers., PHib.1.170 (iii B.C.), Plb.2.8.3,3.15.2, Ev.Matt.18.17:—[voice] Pass., to be disregarded, Plb.5.35.5;περί τινος Id.30.20.2
, prob. cj. in 23.3.3.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > παρακούω
-
8 ὁμοιότης
A likeness, resemblance, Democr.164, Pl.Phd. 109a, al.: pl., ib. 82a, Sph. 231a ; ἡ αὑτοῖς ὁ. τῆς διαγωγῆς mode of passing life like themselves, Id.Tht. 177a ; ὁμοιότητι τετάχθαι κατά τι correspond to.., Id.R. 555a ; so ὁμοιότητι εἶναι κατά τι ib. 576c ; equally,Id.
Ti. 75d : c. dat., resemblance to.., Id.Phdr. 253b, al. ;[ὁμοιότητες] γίνονται τοῖς τέκνοις πρὸς τοὺς γεννήσαντας Arist.Pol. 1262a16
, cf. EN 1108b31 ; τίνι τῶν ζῴων εἰς ὁμοιότητα ; in likeness of what animal ? Pl.Ti. 30c, cf. 81d ; καθ' ὁμοιότητα λέγεσθαι, opp. ἁπλῶς, Arist.EN 1147b34 ; καθ' ὁ. σημειοῦσθαι, ἡ καθ' ὁ. σημείωσις, Phld.Sign.31,34 ; ὁ κατὰ τὴν ὁ. τρόπος ib.8 ; later καθ' ὁμοιότητα c. gen., in the same way as,ἀξιῶν ἐνταγῆναι κἀμοῦ τὸν υἱὸν τῇ τῶν ἐφήβων γραφῇ καθ' ὁ. τῶν σὺν αὐτῷ POxy.1202.24
(iii A. D.), cf. 237 vi6 (ii A. D.), BGU1028.15 (ii A. D.), PSI1.107.2 (ii A. D.), Ep.Hebr.7.15 : without gen., ib.4.15.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὁμοιότης
-
9 ἐρεβίνθειος
ἐρεβίνθειος, = -ϑιαῖος, Διόνυσος Zenob. 3, 83, ἐπὶ τῶν μηδενὸς ἀξίων. S. ἐρεβίνϑινος.
-
10 ἰσχάς
ἰσχάς, άδος, ἡ (vgl. ἰσχνός), die getrocknete Feige; Ar. Equ. 752; com. bei Ath. I, 27 f II, 75 b; öfter in Anth.; – Feigwarze, M. Arg. 22 ( Plan. 241), Philp. 56 ( Plan. 240). – Sprichwörtl. ἀντ' ἰσχάδος, ἐπὶ τῶν μηδενὸς ἀξίων, Par. App. 1, 32. – Eine Art Wolfsmilch, Theophr., Diosc. – Bei Soph. frg. 699 Ath. III, 99 d der Anker des Schiffes, der es festhält, von ἴσχω; vgl. Luc. Lexiph. 15.
См. также в других словарях:
αξιών, φιλοσοφία των- — Γερμανικό φιλοσοφικό ρεύμα που γνώρισε ανάπτυξη στο τέλος του 19ου αι. και στις πρώτες δεκαετίες του 20ού και στο οποίο δεσπόζουν δύο φυσιογνωμίες: ο Βίλχελμ Βίντελμπαντ και ο Χάινριχ Ρίκερτ. Οι δύο αυτοί φιλόσοφοι, ξεκινώντας από τις αρχές της… … Dictionary of Greek
πολιτισμός — Με το γενικό όρο «πολιτισμός» στη γλώσσα μας υποδηλώνονται δύο έννοιες, για τις οποίες οι άλλες ευρωπαϊκές γλώσσες διαθέτουν ξεχωριστούς όρους:civilisationκαι culture. Αλλά κι εκεί, παρότι οι όροι είναι διαχωρισμένοι, τα όρια των δύο εννοιών δεν… … Dictionary of Greek
ουμανισμός — Πολιτιστικό κίνημα (λογοτεχνικό, φιλολογικό και φιλοσοφικό), που συνδυάζεται με την καλλιτεχνική Αναγέννηση των ευρωπαϊκών κρατών κατά τον 15o και 16o αι. Ο ο. ξεκινά από την τάση προς μόρφωση, την αγωγή και την πνευματική και σωματική… … Dictionary of Greek
φιλοσοφία — Ο όρος, που σημαίνει αγάπη της σοφίας, αναφέρεται για πρώτη φορά στον Πυθαγόρα. Πολλοί αρχαίοι συγγραφείς, και μεταξύ αυτών ο Κικέρων και ο Διογένης Λαέρτιος, αφηγούνται ότι ο Πυθαγόρας, διατρέχοντας την Ελλάδα, έφτασε στον Φλιούντα, όπου ο Λέων … Dictionary of Greek
Νίτσε, Φρίντριχ Βίλχελμ — (Friedrich Wilhelm Nietzsche, Ρέκεν, Λίτσεν 1844 – Βαϊμάρη 1900). Γερμανός φιλόσοφος και δοκιμιογράφος. Ξεκίνησε με μεγαλοφυείς και βαθύτατες φιλοσοφικές μελέτες, που του χάρισαν, σε ηλικία μόλις εικοσιπέντε ετών, την έδρα της κλασικής φιλολογίας … Dictionary of Greek
Ελλάδα - Τέχνη (Σύγχρονη) — Η ΕΙΚΑΣΤΙΚΗ ΠΑΡΑΓΩΓΗ ΣΤΗ ΣΗΜΕΡΙΝΗ ΕΛΛΑΔΑ ΚΑΙ Η ΚΑΤΑΓΩΓΗ ΤΗΣ ΑΠΟ ΤΗΝ ΕΛΛΗΝΙΚΗ ΕΙΚΑΣΤΙΚΗ ΣΚΕΨΗ ΤΟΥ 19ου & ΤΟΥ 20ού αι. Εξετάζοντας την ελληνική εικαστική δημιουργία σήμερα, μπορούμε να καταλήξουμε στις εξής παραδοχές: α) παρουσιάζει έργα με μεγάλο… … Dictionary of Greek
Ισπανία — Επίσημη ονομασία: Βασίλειο της Ισπανίας Έκταση: 504.782 τ. χλμ. Πληθυσμός: 40.037.995 (2001) Πρωτεύουσα: Μαδρίτη (2.882.860 κάτ. το 2000)Κράτος της νοτιοδυτικής Ευρώπης, στην Ιβηρική χερσόνησο. Συνορεύει στα ΒΑ με τη Γαλλία και την Ανδόρα, στα Δ… … Dictionary of Greek
λογοτεχνία — Η ενασχόληση με τον έντεχνο λόγο καθώς και το σύνολο των γραπτών κειμένων της γλώσσας μιας χώρας, μιας εποχής (ή και ευρύτερων συνόλων) που έχουν συνταχθεί με πρόθεση τη δημιουργία αισθητικών αξιών – ή ακόμα και χωρίς πρόθεση, φτάνουν κάποτε σε… … Dictionary of Greek
Ηνωμένες Πολιτείες της Αμερικής — Επίσημη ονομασία: Ηνωμένες Πολιτείες της Αμερικής Συντομευμένη ονομασία: ΗΠΑ (USA) Έκταση: 9.629.091 τ. χλμ Πληθυσμός: 278.058.881 κάτ. (2001) Πρωτεύουσα: Ουάσινγκτον (6.068.996 κάτ. το 2002)Κράτος της Βόρειας Αμερικής. Συνορεύει στα Β με τον… … Dictionary of Greek
Σέλερ, Μαξ — (Scheler). Γερμανός φιλόσοφος (Μόναχο 1874 Φρανκφούρτη επί του Μάιν 1928). Σπούδασε στα πανεπιστήμια της Ιένας, του Μονάχου, της Κολωνίας και της Φρανκφούρτης, και ήταν οπαδός της φαινομενολογίας του Χούσερλ, του οποίου χρησιμοποίησε τα… … Dictionary of Greek
Χάρτμαν, Νικολάι — (Hartman, Ρίγα, Λιθουανία 1882 – Γκέτινγκεν 1950). Γερμανός φιλόσοφος. Η φιλοσοφία του προσπαθεί να δώσει μια συστηματική παρουσίαση της ιδιαίτερης δομής του είναι, δηλαδή την περιγραφή των περιοχών του υπάρχοντος και των κατηγοριών του. Το… … Dictionary of Greek